Queens of the Stone Age - Era Vulgaris (2007)

Külalak: Jó

Hangzás: Átlagos

Stílus: Stoner-rock

Üdv!
Kálmi vagyok, a shrekkes kollektíva népes táborának második tagja. Elsősorban stoner rock és az ebből a kategóriából eredeztethető, ill. az ebbe "még" beleférő bandák albumainak kritikáival foglak benneteket boldogítani. A metált meg csinálja a Zsolti ahhoz ő amúgy is jobban ért.

Elsőként a Kyuss-bóé létrejövő, 1996-ban alakult Queens of the Stone Age legutóbbi, 2007. Valentin napján világra jött Era Vulgaris albumát mutatnám be.
Az előző munkákhoz képest hangzás terén nagy váltások fedezhetőek fel. A korábbi albumokhoz képest sokkal többször szerepelnek az egy-két hangos gitártémák az albumon, elég bizarr hatást keltve. Homme-ék a jelenlegi line-upot (amiből már eléggé kihullottak az igazi nevek) sztárparádéval igyekeztek ellensúlyozni, mint pl. Trent Reznorral vokálok terén, vagy a basszusgitáros Jesse F. Keelerrel, aki manapság inkább a djpultok mögött kamatoztatja zenei tehetségét. Míg az előző lemezeiken a dallamosabb, pörgősebb zenéik kaptak helyet inkább, itt ezt a hangulatot felváltja a valami más, amit leginkább a másnapossághoz tudnék hasonlítani, mivel itt már majdnem mindegyik számuk melankólikus.
Ehhez a hangulathoz ideális "nyitány" az első "Turning On The Screw" daluk. Jól eltalált nyitódal, melyet valószínűleg egy keményen átbulizott éjszaka után sikerült fájós fejjel megalkotni. Ezt a hangulatot folytatja sikerrel a "Sick, Sick, Sick", ez a szám mondható kiemelkedőnek, kicsit mintha "koncerttölteléknek" szánták volna, érezhetően meghagyják a puskaport a többi számaikra. Ezzel el is érkeztünk az "I'm a designer" nevű alkotáshoz, mely szerintem jóval több kreativitást tartalmaz, főleg szöveg terén. A bolondos kezdés jól passzol a szerény világunkat életművészek által népesen lakott megjátszásról szóló szöveghez, majd az ezt követő önvallomásról szóló rész a komolyabb, dallamosabb refrénhez. A szomorkásabb "Into The Hollow" egy a Ginger Elvis hangja köré épített dalok közül, ebben a dalban mutatja meg nekünk mire képes igazán. A következő "Misfit Love" nevű dalukat szemét módon el lehetne Turning on the Screw part 2nak nevezni, talán a nagyobb különbséget a tempó és a szöveg alkotja, A "Battery Acid" nevű számuk sem nagy kivétel ez alól. A "Make it with chu"-ról már ennél több mondható el. Aki jobban benne van a stoner műfajban annak talán ismerősnek tűnhet a Desert Sessions nevű formáció (ugyancsak Homme által kezdeményezett sztóneristenségek vendégszereplésével készültek ezek az albumok). Egyébként ezt azért hoztam szóba mert a desert sessions 9. albumán van rajta ez a kis dal ami egyébként már 2004-ben(!) elérhető volt. Különbség csak a dalt feljátszó zenészek és talán Homme gitárszólójában fedezhető fel, de az sem számottevő módon. És elérkeztünk ahhoz a zenéhez, ami minden albumnak kötelező eleme, az ami talán az egész lemez közül kiemelkedő, a "3s & 7s"-hez. Az egészről csak pozitívum írható le külön kiemelvén a remekül eltalált "grindhouse" hangulatú klipet. Aki a Guitar Hero 3-ban nem nyúzta már elejétől végéig ezt a számot, annak garantáltan a fülében fog maradni egy ideig. A 3s & 7s után a "Suture up your Future" csillapítja le a kedélyeket, ami ismét egy jól eltalált lassabb melankolikus gondolkodtatós szám, ami ugyancsak az énekes tudását csillogtatja meg. A "River in the Road" hallatán az ember megint csak néz egyet. Itt is az elején emlitett hangulatot próbálják erőltetni, de "különlegessége" itt a dobos lakodalmas alapjaiban nyilvánul meg. Biztos jó ötletnek tűnt, pedig á dehogy. Az utolsó előtti "Run Pig Run" nevű számot nyugodtan lehet tekinteni a lemez második helyezettjének. Itt végre előkapták a tarsolyból az általam nagyon szeretett törzsies hangzást amihez a gitáros tekerései és a dobos jellegzetes tomjátékai a bizonyítékok. Zárszóként pedig a "Running Joke" szerepel. Ez szerintem kicsit túlságosan is a "Lullabies to Paralyze" nevű albumuk nyitódalára hajaz, de ennek ellenére méltó befejezését tisztelhetjük benne.
Mint QOTSA-rajongó biztosan állíthatom, hogy egy kicsit mást kaptunk, mint amit vártunk, és ehhez sajnos nem nagyon elég a két beszélő törött villanykörte sem (itt elsősorban a videókra gondolok). Ha lenne egy lelkes, újdonsult Queens fanatikus, hogy de jó ez a 3s & 7s arra még mindig sokan legyintenének és sokan csak ennyit felelnének hogy Songs for the Deaf. A cirkusz elhagyta a várost, de lássuk mit tartogat még a stoner felhozatal.

7/10

Köszönet a kritikáért Kálmi-nak!