2008. november 12., szerda

Misery Signals - Controller (2008)





Külalak: Szép


Hangzás: Kiváló


Stílus: Progressive dallamos hardcore



A Misery Signals 2002-ben alakult Milwaukee-ban(USA) a 7 Angels 7 Plagues és a Compromise hamvain, a Morgan testvérek által.A cél egy egyéni stílus kialakítása volt.Már az Of Malice and Magnum Heart... című albumukon is sikerrel tették ezt, de a cikk tárgyát képező harmadik albumra tökélyre fejlesztették a két előd sajátosságait.
Az új lemez elkészítése előtt elhatározták, hogy zenéjükbe Meshuggah-szerű matekos elemeket is belevegyítenek.Mindez felfedezhető hallgatás közben, már a nyitó Nothing-ban is, ám koppintásnak nyoma sincs!Ezzel sokat dobtak stílusukon.
A Weight of the World is hasonló durvulós riffekkel indít és az első komolyabb MS-féle elszállást itt tapasztalhatjuk először.Leginkább ezt vélem erősségüknek.
Az ezt követő Labyrinthian két váltakozó témájával valóban olyan érzést kelt, mintha elvesztünk volna egy labirintusban.A két riff felvezeti a nóta végén bekövetkező őrlést, amellyel a kudarcot megélheti a hallgató.
Ez a három szám kitűnő albumnyitó, kevésbé nehéz hallgatnivalók és kedvet hoznak a további odafigyelésre, ugyanis ezután következnek az igazán erős dalok!
Gyönyörű akusztikus betét hallható a Parallels közepén, amit a srácok az elektromos gitárral átvesznek, elvezetnek a belassuláshoz és egyben a Parallels végéhez is.Ilyen kidolgozott fel- és levezetésekkel, dallamokkal és egyéb ügyes megoldásokkal teszi a zenekar a Controller-t igazán helytálló anyaggá!
A lemez gerincén található Coma-ban elvarázsoló post-rock-os riffekben lehet részünk, ez az első tétel, amit ki tudok emelni a 10 közül.Hihetetlen milyen megoldásokat alkalmaznak más stílusokból és formálják saját képükre.
A megklipesített A Certain Death-ben hallhatunk először tiszta éneket a sok dara és breakdown után.Tökéletesen illik a hangulathoz és nem vitték túlzásba sem.
Deftones rajongók felkaphatják a fejüket a Set In Motion első 50 másodpercében, hiszen a White Pony és a Deftones című lemezük hangulatával van átitatva ez a bevezetés.Az A Certain Death után "lazának" hat és rendkívül fogós refrénnel rendelkezik.Egyik személyes kedvencem.
Egyértelműen kijelenthetem, hogy a CD-n a legszebb dal az Ebb and Flow.Tiszta ének képezi a gerincét, ad egy kis megnyugvást és időt feldolgozni az eddig hallottakat, mert itt nem kell megfejteni a zenét, csak megélni és elszállni vele együtt...
Komplex dalszerkezetben és a legtöbb felvonultatott színben a Reset az első, az album talán legnehezebben emészthető tétele, és egyben a legkidolgozottabb.Miután kellően szétszedte a hallgatót, belassul és lenyugszik, majd átcsap a Homecoming-ba, ami ugyanazzal a dallammal folytatódik.Már lassan azt hinnénk, hogy egy lágy outro következik és abban a pillanatban visszatér a feszültség.Lassacskán megint elszállásba folyik a nóta és, hogy még jobban játszon velünk, a "bealtatást" követően ismét őrlés érkezik, ami egyben zárásként is szolgál.
Szövegek terén megjelennek társadalmi problémák, szerelem és személyes élmények is, mindegyik igényes körítésben.Néhány elgondolkodtató sor is akad.
Egyetlen zavaró tényezőként a néha már egyhangúan ható hörgést tartom, de ettől még nem veszít az értékéből.Nincs mese:


10/10 Hallgassátok!


myspace.com/miserysignals
miserysignals.net

Nincsenek megjegyzések: