Külalak: Igényes
Hangzás: Kiváló
Stílus: Funeral doom
Annak ellenére, hogy a funeral doom nem a legnépszerűbb a metalosok körében, a stílus maréknyi rajongója kapott az évben rendesen kedvenc műfajából. Kettő albumot érdemes kiemelni: a Skepticism Alloy-ját, és a stílusalkotó Funeral As The Light Does The Shadow-ját. Mindkettő kétségtelenül alapmű lett, most pedig az utóbbi kerül bemutatásra.
A ’91-ben alakult Funeral mindenképp ott van a leglehangolóbb bandák élvonalában, ám sok társukkal ellentétben hihetetlen gyönyörrel tudják felruházni szerzeményeiket, s ezt az utolsó albumukra sikerült oly mértékben tökéletesíteniük, hogy a stílus többi művelőjének fel kell kötnie azt a bizonyos gatyát, ha fel akarják venni a versenyt a norvégokkal. A lemezről nem lehet egyetlen dalt kiemelni, a 10 dal együtt alkot egy monumentális, szomorú, lehangoló, mégis gyönyörű monstrumot. Kapaszkodók persze akadnak, de ezek is csak a sokadik hallgatás után kerülnek elő. Ilyen például a Candlemass/Solitude Aeturnus/Concept Of God torok Robert Lowe vendégeskedésével készült In The Fathoms Of Wit And Reason. Noha a srác a doom egy másik ágazatában tevékenykedik – zseniálisan, természetesen – tökéletesen bele tudja vinni magát a dalba, jellegzetes ördögi hangja pedig ugyanolyan hátborzongató, mint az utolsó Candlemass vagy Solitude Aeturnus anyagokon. De lehetne említeni még az utolsó Fallen One című, gregorian-os, csak énekkel előadott űbersúlyos tételt, vagy a The Strenght To End It tipikus funeral doom-os nyitó riffjét, vagy akár Towards The End szaggatott riffelését. A szövegekbe nem mennék külön bele, oldalakat lehetne írni róluk. Nehezen emészthető zene ez, kétségtelenül, rá kell érezni,elegendő ídőt kell rá fordítani, hogy úgymond „beérjen”. Így a végén csak magamat tudom ismételni: egy alapmű született.
10/10
Köszönet a kritikáért Tomának!
myspace.com/doomfuneral
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése